Az épületgépészeti tervezés során egyre összetettebb rendszereket kell egyre szűkebb építészeti terekben elhelyezni. Légcsatornák, fűtési és hűtési vezetékek, víz- és csatornahálózatok, kábelnyomvonalak és tartószerkezetek osztoznak ugyanazon a rendelkezésre álló téren.
Ebben a környezetben a BIM alapú épületgépészeti tervezés előnye nem egyszerűen az, hogy a terv három dimenzióban is megtekinthető. A valódi értéket az jelenti, hogy a különböző szakágak rendszerei már a tervezési fázisban összehangolhatók, az ütközések jelentős része még a kivitelezés megkezdése előtt felismerhető, és a műszaki megoldások térben is ellenőrizhetők.
Mit jelent a BIM az épületgépészeti tervezésben?
A BIM – Building Information Modeling – egy olyan tervezési szemlélet, amelyben az épület elemei nem egyszerű vonalakként, hanem információt hordozó modellelemekként jelennek meg.
Az épületgépészeti modellben így például egy légcsatorna, csővezeték, szerelvény vagy gépészeti berendezés nemcsak geometriai elem, hanem meghatározott műszaki tulajdonságokkal rendelkező objektum.
A modell segítségével a tervező nemcsak alaprajzokon vizsgálhatja a rendszereket, hanem térben is ellenőrizheti azok elhelyezhetőségét és kapcsolatát az épület többi szakágával.
Miért fontos a szakági koordináció?
Egy épületben ugyanazon a területen kell elhelyezni az építészet, a tartószerkezet, az elektromos rendszerek és az épületgépészet elemeit.
A gépészeti rendszerek ráadásul gyakran jelentős helyigénnyel rendelkeznek. Egy nagy keresztmetszetű légcsatorna például nem kerülhető meg olyan egyszerűen, mint egy kisebb elektromos vezeték.
A megfelelő koordináció ezért már a tervezés során alapvető fontosságú.
Egy jól koordinált modellben még a kivitelezés előtt felismerhetők például:
- a légcsatorna és a tartószerkezet ütközései,
- az egymást keresztező gépészeti vezetékek,
- a nem megfelelő álmennyezeti helyigény,
- a berendezések karbantartásához szükséges hely hiánya,
- illetve az olyan nyomvonalak, amelyek a valóságban nem lennének kivitelezhetők.
